Hip-hop: a blokkpartitól a helyi színtérig

A hip-hop a hetvenes évek New Yorkjában, szabadtéri házibulikon és közösségi termekben született. A kiindulópont egyszerű volt: két lemezjátszó, egy keverő, egy nagy hangfal és egy DJ, aki észrevette, hogy a közönség a lemezek dobos betétjeire – a „break”-ekre – táncol a legszívesebben. Ha két példányt tett fel ugyanabból a lemezből, ezt a részt a végtelenségig nyújthatta.

Négy elem, egy közösség

A korai hip-hop nem csak zene volt. A DJ-zés, a rappelés (MC-zés), a breaktánc és a graffiti együtt alkották azt a kultúrát, amely egy-egy városrész fiataljainak közös nyelvet adott. Ezt érdemes fejben tartani: a hip-hop eredetileg nem színpadi műfaj volt, hanem közösségi esemény, ahol mindenki szerepet kaphatott.

A dubtól a blokkpartiig

A blokkpartik hangosítási kultúrája sokat köszönhet a jamaicai soundsystem-hagyománynak: a nagy, házilag épített hangfalaknak, a DJ mint házigazda szerepének és annak, hogy a mikrofonnal a lemez fölé lehet beszélni. Ezért köti össze a műfajtérképünk a dubot és a hip-hopot.

Kézműves eszközök

A hip-hop eszköztára olcsó és újrahasznosító volt. A lemezjátszó, amelyet zenehallgatásra terveztek, hangszerré vált. Később a dobgépek és samplerek ugyanezt a logikát vitték tovább: régi felvételekből vágtak ki hangokat, és újakat építettek belőlük. Ez a kollázsmódszer ugyanaz a gondolkodás, mint egy fénymásolt zine esetében: abból dolgozol, ami a kezed ügyében van.

Helyi színterek

Ahogy a hip-hop elterjedt a világban, minden városban és nyelven kialakultak a saját helyi színterei. A legtöbb így indult: néhány ember egy ifjúsági klubban, egy pincében vagy egy kollégiumi szobában, kazettára rögzített első felvételekkel, és nyílt mikrofonos estekkel, ahol bárki kipróbálhatta magát.

Nyílt mikrofon etikett

• Jelentkezz előre a szervezőnél, és tartsd az idődet.
• Figyelj a többiekre is: a közönség ma téged hallgat, holnap te őket.
• A DJ-t és a hangosítót köszöntsd meg – nélkülük nincs este.